Molnár Szabolcs koncertkritikája

SEREGSZEMLE A HANGVERSENYSZEMLÉN

Az első koncertrész legizgalmasabb újdonsága Varga Judit Mosar című vonóstriója volt. A négytételes darab ősbemutatóját 2017 őszén, a Mini Fesztiválon tartották meg, magam most találkoztam vele először. A lendületes, lezser franciasággal beszélők Mosarként nevezik meg Mozartot, az izlandiak a mohát illetik ezzel a névvel. A rövid szerzői kommentárból még az is kiderül, hogy a darabot a titokzatos, 15. századi Voynich-kézirat gyógynövényekkel foglalkozó fejezete (is) ihlette. Magáról a herbáriumról azt olvasom, hogy a különböző növényekről készült színes ábrákat alig lehet növényhatározóként használni, ráadásul úgy tűnik, hogy az egyes ábrákon a gyökér, a szár, a virág vagy a levél mintha különböző növények „alkatrészei” lennének. Ilyennek tűnik a kompozíció tematikus anyaga (vagy ami tematikus anyagként tűnik fel) is. Első blikkre ismerősnek hat, ám a pontos identifikálás során kiderül, hogy oly sok mindenre hasonlít egyszerre, hogy nehéz konkrét idézetként azonosítani. A darab hangzásképe, az imbolygó, folyton változó kontúrok sem könnyítik meg a „nyomozást”, s idővel kénytelenek vagyunk belátni, hogy a tematikus anyag ilyetén való körvonalazatlansága a zenei anyag lényegével áll kapcsolatban. Érzéki hangzás, finom illuzionizmus, üdítő rejtvényszerűség – mit nevezzünk nemes szórakoztatásnak, ha nem ezt?